Hidasi János (1912–1997)

84 esztendővel ezelőtt született Vas és Zala megye határán, a Kemeneshát déli szélén, egy kis faluban, Sárfimizdón. Mégis földi életének legnagyobb részét a pécsi egyházmegyében töltötte, itt is az évek számát tekintve – többnyire Szekszárdon, az újvárosi plébánián. 1970-től mint plébános látta el feladatát 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig. Akkor már a 80-ik évében volt.

Pécsre került, a székesegyház közvetlen közelében lakott és ottani paptársai nagyon örültek érkezésének. Egészséges volt, jó humorral megáldott, derűs lelkű, aki szeretett még tevékenykedni. Helyettesített a plébániákon, gyakorolta a Pécsi Püspöki Bíróságban bírói tisztjét. Még Pécsről is vissza-visszajárt Szekszárdra, amikor az újvárosi cserkészcsapatnak nagyobb összejövetele, ünnepe volt. Büszkén viselte a cserkésztiszti rangját. Azt gondolom, hogy lelkületében Ő mindig is igazi cserkész volt. Lehetett rá számítani, becsületes és szolgálatát hűségesen végző embert tisztelhettünk benne. Az igaz ügyért mindig síkra szállt, s ha úgy adódott, tűzbe is jött érte. A Keresztény Élet hetilapban gyakran jelennek meg „papi arcélek”. Neki is volt sajátos, tanulságos papi arca.

Betegsége hirtelen rontott rá. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy még ő is megadja magát és ágynak dől. Utolsó hónapjait az egyházmegye új szociális épületében, a Szent Lőrinc Házban élte le. Öröm volt hallani, hogy szekszárdiak ott is felkeresték, meglátogatták és emlegették.

Imánk tovább kíséri Őt. Az érte bemutatott szentmise és temetése is Újvárosban volt 1997. május 22-én délelőtt. Csendesen hazatért Urához, Teremtőjéhez. Legyen örökké boldog!

Farkas Béla plébános